Kardok, Tőrök, Bárdok
Kések
Damaszk
Apróságok, kiegészítők
Elérhetőségeim
A műhely... Magyar Vizsla
MAGAMRÓL
 
Visszalépés
1976. január 20-án születtem Budapesten. Egyáltalán nem városi gyerek módjára éltem kisgyerek koromat, mindig készítettem valamit, bütyköltem, rajzoltam,  ha bármi a kezem ügyébe adódott tovább gondoltam mit is készíthetnék belőle. Nagypapám kézügyességét örökölve hamar rájöttem, hogy az építőipari iskola elvégzése után leginkább a kezem ügyességével vihetem többre.  
Huszonéves korom elején egy fegyverkovács műhelyében kezdtem el dolgozni, ahol 7 évig maradtam.
Itt ismerkedtem meg a  kovács mesterséggel is, de tanítómesterem még hosszú évekig nem volt. 28 éves koromban saját műhelyem lett, magam lábára állva kellett a buktatók mellett, még további ismeretekre is szert tenni. De a kitartó munkának lassan a gyümölcse is megérkezett. Idősebb  késes mesterektől sokat tanultam, sok támogatást és bátorítást kaptam ahhoz, hogy kis műhelyemben egyre magasabb színvonalú kézműves magyar kések készülhessenek. A famunkáknál gyakran beszélgettem népi hangszerkészítő barátommal, akitől sokat tanultam ezen igen míves mesterség fortélyaiból. Egyre több meghatározó élmény ért az évek alatt, míg nem úgy döntöttem, hogy ezt a mesterséget választom hivatásomnak.  A kézműves vásárok, és hazai kiállítások nézője voltam kezdetben, majd az egyre több megrendelés hatására magam is több versenyen, és pályázaton vettem részt.
2007. Az Év Kése készítői verseny szakmai különdíját kaptam (Késes Népi Iparművészek, és késesek értékelték munkáimat)

2008. A Tűzzel-Vassal Fesztivál és Fehérvári Kézművesek Egyesülete által az Év Kése 2008 Pályázaton a "Legszebb nyelű Vadászkés" I.díját kaptam

2009. A fenti egyesület által rendezett Fesztiválon a "Legszebb Damasztpengéjű Kés" I.díját kaptam.

2009. A Késkészítői Verseny II. helyezettje lettem.

2010.A Tűzzel-Vassal Fesztivál és Fehérvári Kézművesek Egyesülete által az Év Kése 2008 Pályázaton a "Legszebb Damasztpengéjű kés" és "Exklúziv zsebkés" kategóriák I. díját kaptam.

2003-ban próbálkoztam először zsűriztetéssel, munkáimat elfogadták. A sikeren felbuzdulva, és nem utolsó sorban két mesterem támogatására a következő évben még több munkával álltam a Népi Iparművészeti Tanács Zsűribizottsága elé.
2005-ben A Magyar Késmíves Céh tagja lettem.
2007-ben megkaptam a Népi Iparművész címet.
Már nem csak nézője, de kiállítója is lettem a kézműves vásároknak. Az év szinte minden hazai késes kiállításán jelen vagyok, egyre gyakrabban megyek külföldi vásárokba is, hogy bemutathassam  késes mesterségem legújabb darabjait. Mestereim iránymutatásai, atyai jó tanácsai szakmai igényességem, fejlődésem mérföldkövei, barátságuk mai napig sok válaszút előtt segítségemre van.
A damaszkolás már pályám kezdetén is nagyon nagy kihívás elé állított, az évek alatt mind tapasztalatban, mind a műhelyem fejlesztésében elérkezettnek láttam azt az időt,  hogy komolyabban foglalkozzam ezzel. Külföldről számos könyvet vásároltam, de a szakirodalomban nem szereplő fortélyokat magam kárán és sok átizzadt kovácsolás árán tanultam meg.

Szeretem a munkám, és büszke vagyok rá, hogy hobbim a hivatásom. Igyekszem  Zalán fiamnak átadni a kézművesség valamint a magyar népi kultúra iránti szeretetet, tiszteletet. Remélem  csatlakozhatok vele azon családok hagyományához, ahol apáról fiúra száll a kézművesség mestersége, és generációkon át öröklik a kovácsbeütőt, mint a hagyományőrzés bélyegét.

Szántó Szabolcs
fegyverkovács
Késes népi iparművész
A Magyar Késmíves Céh Tagja

Visszalépés